Iskolánkról



Az Egyházközség története

Egyházi élet a reformációtól a két futásig
Az országban a mezőtúriak az elsők között csatlakoztak a reformációhoz. Az áttérés pontos ideje nem állapítható meg, de bizonyos az, hogy a lakosság nagy többsége már 1551-ben kálvinista hitet vallott, mert az egyháznak ez időben iskolája volt.
A mezőtúri református egyház még a XVI. század közepe előtt alakult a Túri Szabó Lukács, Túri Sánta Jakab és Kálmáncsehi Sánta Márton buzgólkodása folytán az azelőtt már meglévő lutheránus irányúból. Szegedi Kis István mint prédikátor és a gimnázium első ismert rektora; majd Thúri Farkas Pál, később Félegyházi Tamás és Tolnai Katona Miklós nevei fémjelezték az egyház korai éveit. Hogy Túron az egyház milyen tekintélyes volt, mutatja, hogy a körülötte elterülő egyházmegyének igen sok esperese az itteni lelkészek közül került ki, s ennélfogva róla is neveztetett mezőtúri református egyházmegyének. A város református hitre való áttérése a debreceni zsinat idején, 1567-ben fejeződött be. A katolikus egyház tagjainak száma olyannyira leapadt, hogy 1584-ben a plébánia megszűnt.
A középkorban épült templom köveit, amelyet a reformátusok birtokukba vettek, a törökök a vízimalom-gát építéséhez 1630-ban a Berettyó folyóhoz elhordták. Azonban mégis elmondható, hogy egészen a század végéig az egyház életében viszonylag nyugodtabb időszak volt, s végleg meg tudott erősödni.
A reformáció - mint mindenütt - hazánkban is célul tűzte ki a nevelés felvirágoztatását, iskoláit e célból szervezte meg oly nagy gonddal. Túron évszázadokon át virágzó iskolát alapított, amely a debreceni kollégium partikulájaként működött. A város református lakossága a saját erejéből tartotta fenn a török uralom alatt is virágzó fiúiskoláját és a reformátusok iskolái közül az egyetlen, amelynek fejedelmi vagy gazdag patrónusai sohasem voltak.
A török megszállás végeztével a viszonylagos nyugalom megszűnt. 1705 és 1710 között a lakosság (Túr a Debrecen és Vásárhely közötti terület városai közül a legnagyobb lélekszámú volt) kétszer is kénytelen volt a rác betörések miatt a Tisza melletti Vezekénybe és a várkonyi pusztára menekülni.

A visszaköltözéstől a templom felépítéséig
A visszaköltözöttek szörnyű pusztulást, tönkretett várost találtak. Isten kegyelméből e válságos időben, 1714-ben került Túrra az egyházi élet megújítója, Püspöki Sillye János, aki nemcsak összeszedte a híveket, de azok lelki-szellemi jólétével is sokat törődött, majd elkezdte a templom újjáépítését. Az egyház első fennmaradt anyakönyvét is ő kezdte el vezetni, melyet az első tárlóban áthatunk.
Külön kell szólnunk az egyház életében jelentős szerepet betöltött Polgári Mihály prédikátorunk elleni perről. Polgári az 1752. évben egy alkalommal, nagy bátorsággal szólott azon szenvedésekről és zaklatásokról, melyekben ez időben a túriaknak bőven volt részük. Egy Macdermot nevű katolikus zászlótartó feljelentette, s 1752 nyarán Polgárit felségsértés vádjával az egri tömlöcbe zárták. A vizsgálat befejezése előtt azonban megszökött és külföldre (Utrechtbe) menekült. A szökés megszervezését a túriak számlájára írták, s emiatt több elöljárót egy évre Egerbe vittek és megkínoztak.
Az egyház zaklatása azonban ezzel nem szűnt meg: Törő Pál gazdálkodót, egyházi kurátort - aki a katolikus egyház hatalmi törekvéseivel szemben mindig bátran védelmezte egyházát - 1754-ben több más helybéli társával együtt elfogták, Budán elítélték majd kivégezték. A vád szerint fegyveres lázadást szított az úrbárium terhei alatt nyögő jobbágyok között, amiért halállal (felnégyeléssel) lakolt.
Dacára az üldözéseknek, az egyház annyira gyarapodott, hogy 1743-tól két lelkészt tartott. 1777-ben Ertsey Dánielt hívta meg papnak az egyházközség. Ezen hivatalt haláláig, 1809-ig viselte. Püspöki Sillye Jánoshoz hasonlóan ő is a hívek lelki gondozására helyezte a hangsúlyt; az üldöztetések után az egyházi élet fellendült. A megerősödött egyház és az elavult templom helyett 1790-92-ben felépítette a ma is meglévő belvárosi templomunkat (lásd a tabló színes képén). Ertsey az iskolával is sokat törődött, sok könyvvel gyarapította annak könyvtárát. Ertsey kéziratos könyvét a 3. számú tárlóban láthatjuk.

Az egyház élete a XIX. században
II. József által kiadott türelmi rendelet, és a protestánsok vallásszabadságát biztosító bécsi és linzi békekötések után lassanként simulni kezdtek a vallási türelmetlenség hullámai. Mezőtúron Ertsey Dániel, és lelkésztársa Lévai Bálint után Magyar Mihály szolgálata alatt ünnepelte meg az új templomban a reformáció évfordulóját első ízben, 1817-ben, amelyen a vallási béke jegyében részt vett Okováth István, akkori katolikus plébános is. A katolikus plébánia 1776-ban állították fel újra, híveinek száma 1811-ben 602, 1827-ben 777 fő volt. Az izraelita hitközség 1834-ben alakult, híveinek száma 1837-ben 17 fő volt. Az ünnepen túlmenően azonban e század is elsősorban próbákat tartogatott az egyház számára. Egyik ilyen a lélekszám szaporodásának köszönhető. E században 9 ezerről 25 ezerre nőtt a város lakossága (ma alig 20 ezer), ez természetesen óriási többletterhet, áldozatos szolgálatot követelt. A század első harmadában a Mezőtúron oly fontos mezőgazdasági termelés a kedvezőtlen időjárás és természeti adottságok miatt (szikes föld, a Berettyó gyakori kiáradása) sokszor kihatással volt az egyház életére is, hiszen Túron mindent a hívek adójából, áldozatkézségükből, a lelkészi szolgálatok díjaiból kellett fedezni. Volt ugyan földje az egyháznak, e század elején az alsó-és a felsőrésziek 28 ill. 68 kat. holdat adományoztak szent célokra. Ezt azonban csak 1827-ig tartott, mert a 68 holdat földet a közlegelőkhöz a földesúr visszafoglaltatta, a kilenced-adást bevezette.
Ennek ellenére Szabó Pál (1815-1855) és Gyikó János (1838-1876) szolgálatai alatt lelkiekben is tovább gyarapodott az egyház. A hívek valláserkölcsi tisztaságára éberen vigyázó fáradhatatlanul munkálkodó egyházfik voltak. Ez idő alatt épült a 1824-ben régibb parókia (lebontva 1910-ben), a professori lakás (1850) és a templom orgonája. Az orgona elkészülte után, 1854-ben egy orgonista-kántori állásról gondoskodtak, melyet úgy oldottak meg, hogy a gyarapodó újvárosiak számára egy iskolát épített az egyház, s ebben tanított Gyöngyösi István, az első kántor.
Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc határtalan lelkesedést váltott ki az emberekben, s egyként sorakoztak Kossuth zászlaja alá, ill. támogatták azt feltételek nélkül. Sajnos a bukás után a következmények is legalább ilyen súlyosak voltak. A város lélekszáma kb. 2000 fővel csökkent, a császári katonaság bevonult a városba, ami mérhetetlen terheket jelentett, beavatkoztak a város addig függetlennek mondható közigazgatásába. A Bach-korszakban vezették be e vidék lakói számára a teljesen idegen bürokratikus ügyintézést. Az egyház a nehézségek ellenére gyarapodott, hiszen e század közepén alakult ki a nagytemplom mai képe, az újvárosi hívek iskolaépületet, tanítót kaptak, a lelkészi szolgálatot rendszeresebbé tették. Ez időszak jellemzője még egyrészt az egyházi és iskolai alapítványok elterjedése, valamint az un. közbirtokosságok függetlenné válása.
A század vége az építkezések jegyében telt el. Elébb az egyház a kiterjedt tanyavilág - 1811-ben 711, 1890-ben 7243 a kint lakók száma! - iskoláztatási gondjain igyekezett enyhíteni a tanyai iskolák felállításával, majd a toronyba három harangot öntettek és helyeztek el. A gimnázium épületét 1884-ben kezdték el építeni, a városban új népiskolákat építettek, az egyre gyarapodó újvárosiak számára 1896-ban átadták a Nagy Virgil tervezte templomépületet (légifelvétele a falitabló alján látható); az új központi fiiskola épületét 1898-1899. években emelték, ez lett később a Kálvin János általános iskola, napjainkban a Református általános iskola.
Ezen időszak lelkésze Lukács Dániel (1877-től 1900-ig), aki egyike volt a legkiválóbbaknak, mint "a jóság, a szelídség és lelkipásztori szeretet mintaképére" emlékeztek. Mellette Turgonyi Lajos volt szolgálatban, aki a politikai életben is számottevő szerepet töltött be, s 1893-ban megírta "A református egyház és a templom története" c. művét.

Az egyház élete a XX. században
Még az elmúlt századhoz tartozik ugyan, ám szellemiségében már egy másik irányzatot jelez, hogy 1888. február 15-én Mezőtúron járt Dr. Sommerville, skót utazó prédikátor, kinek szolgálatát a híradások szerint ötezren hallgatták végig. Ez évben újra itt volt, amikor még többen voltak a nagytemplomban. S itt kell megemlítenünk, hogy a XX. század elején megerősödött a hívek laikus szolgálata. A Csuth-házaspár (bekeretezetlen olajfestményeik a falon) az egyház iránti odaadásban, adományozásban tűnt ki, Horváth Károly kőműves-mester és Beregszászi Antal gazdálkodó, presbiterek az evangéliumi szemlélet következetes képviseletében jártak az élen.
Nagy támogatót találtak e munkában egy rendkívüli férfiban, a fiatal, mezőtúri születésű Kónya Gábor lelkészben (bekeretezett arcképe a falon látható), ki a KIA országos szervezetének titkári teendőit cserélte fel a túri eklézsia szolgálatával. Mint újvárosi lelkész (1909-1919) megalakította az egyház Ifjúsági énekkarát és a Kék Kereszt (antialkoholista) Egyletet. Gergely Antallal szolgált egy időben, ő a belvárosi gyülekezet pásztora volt, kiváló hitszónok, akit "aranyszájú pap"-nak hívtak. Gergely halála után történt, hogy országos visszhangot kiváltó vitát robbantott ki a túri ev. ref. egyház presbitériumának egy tömör határozata, melyet később sem voltak hajlandók visszavonni, s amely így szólt: "Mezőtúron szabadkőműves pap nem lehet." Gergely és Kónya korai halála után is nagyszerű emberek pásztorolták a gyülekezetet. Csomasz Dezső, Falussy Gusztáv majd Marjay Károly voltak, akik egészen az államosítás idejéig az eklézsia élén álltak. Kiss István, a gimnázium vallástanárának mezőtúri munkássága egy külön kötetet érdemelne. Túron 1928-tól, haláláig, 1975-ig állt helyt a szolgáltban. Csodálatos pályát futott be a kisvárosban. Későbbi lelkészek tucatjai, tanítványok százai, hívek ezrei kaptak életre szóló útravalót tőle.
A két világháború hatalmas pusztítást végzett a kövekben és a szívekben. Mindkét templomunk megsérült, az orgonák tönkrementek, végül az egyház intézményeit államosították, javait elkobozták; a templomok falai közé igyekeztek szorítani a református egyház életét. Mindennek ellenére, a Krisztus urunk hagyott a városban is hitvallókat, kik őrizték a lángot. A negyvenes évek ébredési hulláma Mezőtúron is éreztette hatását, többek között ekkor tért hitre Csider Lívia testvérünk, aki zenetanári állása mellett terjesztette mindenhol, ahol megjelent, Krisztus jó illatát. Kazettákon terjesztette az ezekben az időkben többször Mezőtúron járt Egri Sándor, és Rejtő Mária összejövetelein elhangzottakat. A legnehezebb, ötvenes évek lelkipásztorai Tassy János, Szabó Dániel és Veress Sándor voltak. Amit lehetett megtettek, külön kiemelendő, hogy a konfirmandusok száma is magas volt egészen a hetvenes évekig.
Szolgálatuk befejeztével előbb Perjési Sándor (1958-2001), majd Achs Károly (1961-1986) kerültek a gyülekezetbe. Előbbi a gyülekezet anyagi gyarapítása terén, utóbbi a mindennapi lelkigondozás, a tudós, míves prédikációk terén alkotott maradandót. Ez időben Takács Zsigmond főgondnok szolgált igen hosszú időn át, igen eredményesen. Külön kiemelendő Perjési Sándor szolgálata, aki fáradhatatlan buzgalommal járt el az egyházi iskolák visszaadása (1992) terén. A kilencvenes években, Katona Miklós, Achs Károly és Dévay József pásztorok nyugalomba vonulása után, elsősorban az újvárosi parókián többen váltották egymást: Viski Lator Elemér és felesége, Dögei Edit, Battyányi Géza és felesége Somogyi Angéla, Papp Tibor és felesége Papp Mónika. A belvárosi, alsórészi parókia lelkésze Kocsis Attila volt, feleségével Asztalos Anikóval szolgált a gyülekezetben 1996 és 2002 között. A sokszor nehéz napokban a presbitérium élén Hártó Balázs főgondnok és Rácz Imre gazdagondnok álltak helyt.
A rendszerváltás után kezdett éledezni az egyház. A meglévő intézmények mellé - Szegedi Kis István Református Gimnázium, Református általános Iskola - újak társultak: a Református Reménység általános Iskola, s napjainkban az református idősek otthona. A Nőszövetség, a Cserkészet újjáalakult, az ifjúsági munka kiteljesedett, bekapcsolódtunk a lepramisszióba. Benedek Csilla az imakörben végzett rendszeres, áldásos hitmélyítő szolgálatot, a gyülekezetben rendszeressé váltak az evangélizációk, részt vettünk a református világtalálkozókon, ill. 1991-ben rendezvénysorozattal kapcsolódtunk be, melyre meghívtuk a szilágysomlyói gyülekezetet is. Ekkor mondta el óriási hatású prédikációját Büttösi János püpök testvérünk, melynek vezérgondolata volt: "Ha hisztek, lesztek!"


Legfrissebb video

Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján

„mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől:...”
(1Kor 7,1–16)

1 Amiről pedig írtatok, arra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. 2 A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. 3 A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. 4 A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. 5 Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. 6 Ezt pedig engedményként mondom, nem parancsként. 7 Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. 8 A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 9 Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. 10 A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 11 Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével! A férj se bocsássa el feleségét! 12 A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! 13 És ha egy asszonynak hitetlen férje van, aki kész vele élni, ne hagyja el a férjét! 14 Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. 15 Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. 16 Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet?

Pál nem volt ellensége a házasságnak, sem a házasságon belüli szexualitásnak. Az ő értékrendjében első helyen az Istennel való mély kapcsolat állt, amit második helyen a Jézusért végzett engedelmes szolgálat követett. Aki házas, annak az életében Isten akarata szerint a második helyen nem a szolgálat, hanem házastársa és családja áll. Pál számára olyan fontos volt a szolgálat, hogy nem nősült meg. Tisztességesen járt el. Itt azt kéri, hogy aki megházasodott, az is legyen tisztességes, és ne házassága és családja kárára végezze a szolgálatot.

RÉ 217 MRÉ 301