„Ugyan, testvéreim, ne tegyetek rosszat!
(Bír 19,22–30)
22 Miközben ők jól érezték magukat, a város férfiai, elvetemült emberek, körülvették a házat, az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd háljunk vele! 23 Akkor kiment hozzájuk az az ember, a házigazda, és ezt mondta nekik: Ugyan, testvéreim, ne tegyetek rosszat! Hiszen az én házamba jött ez a férfi, ne kövessetek hát el ilyen gyalázatos dolgot! 24 Itt van az én hajadon leányom meg a férfi másodfelesége. Kihozom őket, erőszakoskodjatok azokkal, és tegyetek velük, amit jónak láttok; de ezzel a férfival ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! 25 A férfiak azonban nem akartak hallgatni rá. Ezért fogta az az ember a másodfeleségét, és kivitte hozzájuk az utcára. Azok pedig egész éjjel vele háltak, és erőszakoskodtak vele reggelig, és csak pirkadatkor engedték el. 26 Reggelre kelve megjött az asszony, de összeesett annak az embernek a háza előtt, akinél az ura volt. Ott feküdt elterülve, amíg kivilágosodott. 27 Reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtaját, és kijött, hogy útra keljen. Akkor látta, hogy az asszony, a másodfelesége ott fekszik összerogyva a ház bejáratánál, kezeit a küszöbre nyújtva. 28 A férfi így szólt hozzá: Kelj föl, és menjünk! De ő nem válaszolt. Ekkor föltette őt a szamárra, útnak indult, és hazament. 29 Hazaérve kést vett elő, fogta a másodfeleségét, a testét tizenkét darabra vágta, és szétküldte Izráel egész területére. 30 Aki csak látta, ezt mondta: Nem történt ilyen, és nem látott még senki ehhez foghatót azóta, hogy feljöttek Izráel fiai Egyiptomból, mind a mai napig. Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok, és beszéljétek meg!
A tegnapi elbeszélés folytatása Izráel királyság előtti időszakának egyik legszomorúbb története, mely Lót sodomai vendéglátásával rokon. A vendégszeretet gyakorlásának egyik lényege, megvédeni a vendéget mindentől az ott tartózkodása idején, ami itt sikertelennek bizonyult. A vendégre támadó gibeaiak szexuális erőszakukat végül annak másodfeleségén töltötték ki, akinek hűtlenségéről olvashatunk a történet elején. A halálra kínzott asszony vére az égre kiált, amit Izráel minden törzsének tudnia kell. A közösség szolidaritása minden tag számára erőforrás a legnehezebb pillanatokban is.
RÉ 140 MRÉ 140
„…mindnyájan együtt voltak…” (Apostolok cselekedetei 2,1–13)
(1) „…mindnyájan együtt voltak…” (Apostolok cselekedetei 2,1–13)
1. vers. Együtt voltak Isten népének tagjai. Együtt ünnepeltek. Együtt adtak hálát az aratási ünnepen az Úrnak. Noha szétszóródtak; Istenük, Írásuk, hitük, ünnepük összetartotta őket. Amikor együtt áll meg Isten népe az Úr előtt, akkor adatik a Szentlélek; valamint akkor adatik a Lélek ajándékaként az Ige üzenete, és a Jézus Krisztusba vetett hit. Ilyenkor Isten Lelke mozdul, a minket már éltető isteni Lélek betölt bennünket, hogy mi is együtt mozduljunk a „holtpontról”: higgyünk, ünnepeljünk, hálát adjunk.
2. vers. Isten Lelke láthatatlan, de látható erővel munkál, mint a szél.
3. vers. Isten Lelke fellelkesít, de nem túlpörget, miközben melegít, világít, megtisztít; akárcsak a tűz.
4–11. versek. Isten Lelke megnyitja életünket az Ő felséges dolgaira, Igéjére, Jézus Krisztusban megmutatott megváltó szeretetére, hogy nyelvünk is Őt dicsérhesse. Sokféle a nyelv, de egy az üzenet: Jézus Krisztus! Ez a nyelvcsoda! Egy a Megváltónk, Értjük az Ő szavát, ezért értjük egymást mindenkor.
12–13. versek. Akik nem tartoznak a gyülekezet közösségébe, azok nem kapják a Lelket, nem értik az üzenetet, és mivel az teljesen idegenné lesz nekik, csak gúnyolódni és vádaskodni tudnak. Könyörögjünk Isten Szentlelkéért!
Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.