„Örüljünk és ujjongjunk…”
( Jel 19,1–10)

1 Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, 2 mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét. 3 Még egyszer mondták: Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké! 4 Ekkor leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, imádták Istent, aki a trónon ül, és így szóltak: Ámen! Halleluja! 5 És megszólalt egy hang a trón felől: Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok. 6 És hallottam valami nagy sokaság hangját, amely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! 7 Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, 8 és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. 9 Így szólt hozzám: Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára! Ezt is mondta nekem: Ezek Isten igaz igéi. 10 És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan Jézus bizonyságtétele. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke.

„Örüljünk és ujjongjunk..." (7). Örömöt és biztonságot ajándékoz az a tudat, hogy a dicsőség és a hatalom egyedül Istené, nem gonosz hatalmaké és nem az emberé; ez az Isten pedig a mi Istenünk (1). Örömöt okoz az a tény, hogy Istennél van igazság, igazságosság és ezekből fakadó döntés és ítélet (2). Örömöt okoz az a reménység, hogy egykor mi is megérkezünk a mennyei istentisztelet Urat dicsérő gyülekezetébe. Ez a megérkezés mindennél jobb lesz, és erőt ad itteni életünk minden küzdelmében (3–5).

RÉ 468 MRÉ 350

„Mint repdeső madársereg, úgy oltalmazza a Seregek Ura Jeruzsálemet…” (Ézsaiás 31)

(5) „Mint repdeső madársereg, úgy oltalmazza a Seregek Ura Jeruzsálemet…” (Ézsaiás 31)

– Az Úr oltalmaz, megvéd, megtart (5).

– Úgy oltalmaz az Úr, mint a repdeső madár szárnyai oltalmazzák a fészkét. Ismerjük az ide kapcsolódó gyönyörű Igéket: – „…ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt.” (5Mózes 32,11) – „Mily drága a Te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.” (Zsoltárok 36,8) – „Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.” (Zsoltárok 91,4)

– Hogyan értsük ezt a képet? Valóban szép, de igaz is? Én már sok széttaposott fészket, elpusztított fiókát láttam már. A szárnyak nem nyújtottak védelmet a vandáloktól. Még egy egész madársereg sem tudott volna védelmet nyújtani a durvasággal és irgalmatlansággal szemben a fészek kicsinyeinek.

– Csakhogy nem is ezt ígéri az Ige. Oltalmaz az Úr, megvéd az Úr. De ha nem oltalmaz, akkor megment a bajból az Úr szabadító hatalma. Ha pedig örök rendelése, üdvözítő akarata úgy döntött, hogy nem szabadít meg a konkrét bajból, akkor is megtart.

– Jézus Krisztus ugyan használja a csibéit szárnyai alá összegyűjtő kotlós képét Jeruzsálemre, népére, szeretteire. De Ő nem madár, nem is ember, nem is e-világi ideigvaló „egyiptomi” (1–3), vagy asszír hatalom (8–9). Hanem Ő hatalmas Úr, aki feltámadott a halálból, akinek egyedül van hatalma megtartani az életünket (5–6).

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.