„ ...pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.”
( Lk 10,21–42)
21 Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. 22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 23 Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. 24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották. 25 Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 26 Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? 27 Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." 28 Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. 29 Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? 30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. 33 Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, 34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. 35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. 36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? 37 Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj! 38 Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. 39 Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. 40 Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! 41 Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, 42 pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.
Mária és Márta történetében a figyelem, a hallgatás és a hétköznapi tevékenységek soha véget nem érő sora feszül egymásnak. A Mester arra irányítja a figyelmünket, hogy a hétköznapi munkában és küzdelmeinkben találjuk meg az erőforrásainkat. Nagyon fontos az Istennel való kapcsolat ápolása, a lelkünk gondozása. Jézus szerint „valóban csak egyre" van szükségünk. Ennek megtalálása mindennapi feladatunk.
RÉ 89 MRÉ 89
„Bízzál az Úrban…” (Példabeszédek 3)
(5) „Bízzál az Úrban…” (Példabeszédek 3)
– Minden aranynál és ezüstnél „hasznosabb” (14): bízni az Úrban (5), aki teremtette, megváltó szeretetében megalapozta ezt a világot (19). Minden áldás, azaz a teljes élet forrása csakis az örökkévaló Isten. Kegyelmi állapot, ha megtalálhatjuk az Urat, megragadhatjuk az Ő irgalmát, és Őrá támaszkodhatunk! (18)
– Ezek az áldások a következők: hosszú élet (2); értelmes élet (19), méltó élet (21–24), szeretetben és hűségben (3); amely megbecsüli ezt az életet és túlmutat ezen az életen.
– Az áldások közül kiemeljük a gyógyulást (8), a test felüdülését. Értjük ezt akkor is, ha nem vagyunk betegek, mert egy idő után itt fáj és ott fáj. De a test, a csontok felüdülése, az Úr közelében a lélek felüdülését, az egész ember békességét és nyugalmát jelenti (24).
– A magunk bölcsessége előbb-utóbb cserbenhagy, elkeserít (5). Egyedül az Úr tarthat meg! Emlékezzünk erre mindig (21).
*
A test jelez; – könyörtelenül (8).
A test jelzi az időt, a körülményeket, a feszültségek és kihívások tömegét, a bajt: mindent.
A test jelez közérzetben, apró fájdalmakban és súlyos betegségekben.
A testben ott rezdül a lélek. A kettő együtt az ember. Ahol a test gyötrődik, belesajdul a lélek, és fordítva…
A test nagyon tud fájni. A legerősebb ember is megadja magát a nagy testi fájdalmak során. Ezt a tényt csak az igazolhatja, aki már tényleg szenvedett, akit már meggyötörtek a testi kínok. Még a „mitikusan oszlop” emberek is összetörnek a tartós és folyamatos testi kínok között. Akár egy fogfájás is térdre kényszeríthet…
A test előbb-utóbb elavul.
Testünk, csontjaink számára van átmeneti gyógyulás, felüdülés – ez áldás, fontos, Isten ajándéka! A velőkig hatoló kínokból szinte „megváltás” az átmeneti gyógyulás is.
De az igazi gyógyulás csakis az örök élet, amikor „mindenkor” az Úrral leszünk (1Thesszalonika 4,17). Ez a megváltás! Ekkor minden a megnyugtató helyére kerül, az Úrban: test és lélek, ember és ember, minden dolgunk…
Gyógyulás lesz ez az üdvösséges bizonyosság testünknek, felüdülés csontjainknak! (Példabeszédek 3,8)
Ahol üdvösségesen gyógyul a test, a „csont”; ott gyógyul a lélek is; oda-vissza…
Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.