„Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!… ”
1Mózes 28
1 Ekkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! 2 Indulj, eredj el Paddan-Arámba, anyád apjának, Betúélnek a házához, és ott végy feleséget anyád bátyjának, Lábánnak a leányai közül! 3 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokasága támadjon belőled! 4 Adja neked Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy birtokba vedd ezt az országot, ahol jövevény vagy, amelyet Ábrahámnak adott az Isten. 5 Így küldte el Izsák Jákóbot, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának a bátyjához. 6 Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy ott vegyen feleséget, és amikor megáldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül, 7 és Jákób engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Paddan-Arámba. 8 Látta tehát Ézsau, hogy apja, Izsák a kánaáni leányokat rosszaknak tartja. 9 Elment ezért Ézsau Izmaelhez, és feleségül vette addigi feleségei mellé Mahalatot, Ábrahám fiának, Izmaelnek a leányát, Nebájótnak a húgát. 10 Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11 Elért egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12 És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13 Odafönt pedig az Úr állt, és ezt mondta: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. 14 Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. 15 Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. 16 Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam! 17 Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. 18 Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. 19 Azután elnevezte azt a helyet Bételnek – azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. 20 És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, 21 és épségben visszatérek apám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. 22 Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.
Bibliaolvasó kalauz – Sipos Vizakna Gergely magy.
„Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!... Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja" (16–17). Ha életünk mélységében kijelenti magát az Úr, akkor ragyog fel, kicsoda is a mi teremtő és kárhozattól szabadító Istenünk! Ahol az ő igéjét hűséggel hirdetik, ott megnyílik a menny, és emberek a halálból az életre jutnak (Lk 15,24). „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!"
RÉ 422 MRÉ 415
„Hiszitek-e…”
Máté 9,27–38
27 Amikor Jézus továbbment onnan, követte őt két vak, akik ezt kiáltozták: Könyörülj rajtunk, Dávid Fia! 28 Amikor bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus pedig megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték: Igen, Uram! 29 Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! 30 Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig megparancsolta nekik: Vigyázzatok, senki meg ne tudja! 31 De azok kimenve onnan, elterjesztették hírét az egész vidéken. 32 Alighogy ezek elmentek, íme, odavittek hozzá egy megszállott némát. 33 Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: Sohasem láttak még ilyet Izráelben! 34 A farizeusok viszont ezt mondták: Az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. 35 Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. 36 Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. 37 Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: 38 kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(28) „Hiszitek-e…” (Máté 9,27–38)
JÉZUS MEGGYÓGYÍT KÉT VAKOT.
– 1. – Hiszitek-e? – Ezt kérdezi Jézus a két vaktól (28). Hiszitek-e, hogy én vagyok Dávid Fia, az Isten Fia, akit Ő Dávid ágán megígért? (27) Hiszitek-e, hogy én vagyok a Megváltó, aki akkor is, ott is tud segíteni, ahol erre ember már nem képes? Hiszitek-e azt, amit mondotok, hirdettek, kiáltatok? Hiszitek-e, hogy az Úr veletek is tehet csodát? Hiszitek-e, hogy az Úr akkor is az egyetlen Isten, és akkor is szeret, ha nem tesz csodát? (30) Hiszitek-e, hogy az igazi csoda az örök élet? Hiszitek-e, hogy ez a tiétek? Hisszük-e, hogy „több” az élet, mint amit abból testi szemekkel látunk? (Lukács 12,23) „Több” vagyunk-e, mint nagy gondolkodók és teológusok? „Több” vagyunk-e, mint közösségszervezők, mint közéleti emberek, mint okos elméleti egyházépítők? Ezek mind szolgálatunk fontos és áldott részei, de „több” kell!
– 2. Könyörülj! (27) Itt érthető meg a két vak kiáltásának igazi, evangéliumi értelme. Az ember könyörületért kiált, földi élete testi és lelki bajai között. Könyörületért kiáltunk azért, hogy a másik ember legyen irgalmas hozzánk, ha tehetetlenül a kezei közé kerültünk. Könyörületért kiáltunk ott, ahol emberileg nem látjuk a megoldást: vagyis megváltásért kiáltunk. Ez a kiáltás, az Isten színe előtt hangzik fel egyedül méltón, imádságosan, hiszen csakis az Úr tud könyörülni, azaz igazán segíteni rajtunk, és egyedül Ő tud olyan emberek kezére adni bennünket, akik az Ő eszközei, azaz irgalmasok. Isten könyörületének legnagyobb jele maga a hit, amellyel megragadhatjuk az Ő megváltó szeretetét (29).
– 3. – Vigyázzatok, meg ne tudja senki! – Ezzel bocsátja el Jézus a két meggyógyult embert (30). Még nem mondhatják el senkinek a velük történt csodát. Majd Jézus feltámadása után lesz érthető minden: innen visszafelé lesz a testi gyógyulás érthető, kapott kegyelmi idő, amellyel jól kell élni; így lesz a csoda mennyei jel, amely a lényegre mutat. Még nem jött el az Úrtól készített idő a bizonyságtételre. Annak rendelt ideje és helye van, nem mindig és nem mindenhol szólhat az Ige (Máté 7,6). Még magyarázni kellene a csodát. A csoda, mint Isten cselekvése soha nem magyarázható, csak hitben megragadható. Urunk, könyörülj!