„Tekints fel, és nézd, mi közeledik itt!”
(Zak 5)
1 Ismét föltekintettem, és egy repülő irattekercset láttam. 2 Megkérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy repülő irattekercset látok, amely húsz könyök hosszú és tíz könyök széles. 3 Akkor ezt mondta nekem: Ez az az átok, amely mindenhová eljut az ország területén. Bizony, megbűnhődik minden tolvaj, ahogyan abban írva van, és megbűnhődik minden esküdöző, ahogyan abban írva van. 4 Kibocsátottam az átkot – így szól a Seregek Ura –, és behatol az a tolvaj házába meg annak a házába, aki az én nevemre hamisan esküszik. Ott marad annak a házában, és elpusztítja azt gerendástul, kövestül. 5 Azután előlépett a velem beszélő angyal, és ezt mondta: Tekints fel, és nézd, mi közeledik itt! 6 Én azt kérdeztem: Mi ez? Ő így felelt: Egy véka közeledik itt. És így folytatta: Ebben van az egész ország bűne. 7 Egyszer csak fölemelkedett az ólomfedő, és íme, egy asszony ült a vékában. 8 Az angyal ezt mondta: Ez a gonoszság! Majd visszalökte az asszonyt a vékába, az ólomfödelet pedig rácsapta a vékára. 9 Majd föltekintettem, és láttam, hogy két asszony közeledik, nagy szelet kavarva szárnyaikkal – olyan szárnyaik voltak, mint a gólyáknak –, és fölemelték a vékát az ég és a föld közé. 10 Ekkor megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Hova viszik ezek a vékát? 11 Ő így válaszolt: Sineár földjére, ott építenek házat neki, és ha elkészült, odateszik egy emelvényre.
„Tekints fel, és nézd, mi közeledik itt!" (5). A prófétának többször kell felemelnie szemeit, hogy lássa azt, ami be fog következni. Isten a történelem Ura, így az, ami történik, nem véletlenszerű, hanem belesimul Isten akaratába. Ezzel a hittel és reménységgel szemléljük életünket, világunkat, és soha ne felejtsünk feltekinteni, hiszen „...a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül..." (Fil 3,20).
RÉ 459 MRÉ 299
„Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.” (Lukács 19,11–27)
(13) „Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.” (Lukács 19,11–27) – 1. Egy nemes ember távozik, majd hosszú idő után visszatér, mint király. Ez az úr, vagyonának egy részét, tíz minát, távozása előtt kiadta tíz szolgájának: mindegyiknek egyet–egyet. Amikor az úr visszatér, számon kéri szolgáit (11–15). – 2. Tehát a szolgák örömmel jönnek a királyként visszatérő uruk elé, és boldogan számolnak be arról, hogy ki még tízet, ki még ötöt szorgoskodott a kapott egy minához (16–19). Az Úr előtt nem az számít, hogy ki tette a tízet, ki az ötöt az egy minához, hanem csak az, hogy hűségesen bántak a rájuk bízott javakkal, adottságaik szerint. – 3. Vigyázzunk, nem elég megőrizni, elrejteni, és majd visszaadni, hanem elő kell venni a kapott minát, „megforgatni”, dolgozni, szolgálni vele; – esetleg odaadni a saját egy minámat annak, aki jobban értene az adott feladathoz. Ez is sáfárság. Kaptad a keresztyénségedet, és szégyelled, nem mondod, nem adod tovább, nem gazdagítasz vele másokat? (20–26) Vagy éppen perlekedsz az Istennel? Vigyázz, szavaid szerint bánnak majd veled! (22) Talán éppen elárulod az Urat, és az Úr ellenségévé leszel? (27) Urunk, tarts meg minket a hűséges, sáfárkodó hitben!
___
ÚGY LESZ A VALÓSÁGBAN IS, MINT EBBEN A TÖRTÉNETBEN.
– 1. Egy nemes ember távozik, majd hosszú idő után visszatér, mint király.
Ez az úr, vagyonának egy részét, tíz minát, távozása előtt kiadta tíz szolgájának: mindegyiknek egyet–egyet.
Egy mina három havi napszámnak megfelelő összeg lehetett, nem túl sok, de nem is kevés.
Amikor az úr visszatér, számon kéri szolgáit.
A feltámadott Jézus Krisztus dicsőséges királyként tér vissza.
Őt várjuk, az egyetlen Urát ennek a rendetlen világnak, akivel nem lehet feleselni.
Hitben járva tudjuk, hogy mindent az Úrtól kaptunk, hogy az Ő dicsőségére „kereskedjünk” azzal.
Az Úrtól kaptuk a képességeket is ehhez (11–15).
– 2. Tehát a szolgák örömmel jönnek a királyként visszatérő uruk elé, és boldogan számolnak be arról, hogy ki még tízet, ki még ötöt szorgoskodott a kapott egy minához (16–19).
De a többletet is úgy adják vissza, mint az Úrét.
A szolgák nem maguknak tulajdonítják a dicsőséget.
Az Úr előtt sem az számít, hogy ki az, aki tízet; ki az, aki ötöt tett az egy minához, hanem az, hogy ezek hűségesen bántak a rájuk bízott javakkal, adottságaik szerint megbecsülve a kapott ajándékokat.
A teljesítmény sem érdem, hanem kötelesség, szolgálat.
A mennyei jutalom is különböző, de akkor a különbség már nem lesz bántó.
– 3. Vigyázzunk, nem elég megőrizni, elrejteni, és majd visszaadni, hanem elő kell venni a kapott minát, „megforgatni”, dolgozni, szolgálni vele; – esetleg odaadni a saját egy minámat annak, aki jobban értene az adott feladathoz.
Ez is sáfárság.
Kaptad a keresztyénségedet, és szégyelled, nem mondod, nem adod tovább, nem gazdagítasz vele másokat? (20–26)
Vagy éppen perlekedsz az Istennel?
Vigyázz, szavaid szerint bánnak majd veled! (22)
Talán éppen elárulod az Urat, és az Úr ellenségévé leszel? (27)
Urunk, tarts meg minket a hűséges, sáfárkodó hitben!
Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.