„a menny Istenének törvényében tökéletesen jártas írástudó”
Ezsd 7,11–26
11 Ez a szövege annak a levélnek, amelyet Artahsasztá király adott Ezsdrásnak, az írástudó papnak, aki írástudó volt, jártas az Úr parancsolatainak igéiben és rendelkezéseiben, amelyeket Izráelnek adott: 12 „Artahsasztá, a királyok királya, Ezsdrás papnak, aki a menny Istenének törvényében tökéletesen jártas írástudó. 13 Parancsot adok, hogy mindenki, aki országomból önként el akar menni Jeruzsálembe Izráel népe, papjai és lévitái közül, az elmehet veled. 14 Mivel te a királynak és hét tanácsosának a küldöttje vagy, vizsgáld meg Júdát és Jeruzsálemet Istened törvénye szerint, amely a kezedben van. 15 És vidd el azt az ezüstöt és aranyat, amelyet a király és tanácsosai önként ajándékoznak Izráel Istenének, akinek a hajléka Jeruzsálemben van, 16 továbbá mindazt az ezüstöt és aranyat, amelyet Babilónia tartományaiban kapsz, a nép és a papok önkéntes adományával együtt, amelyet önként adományoznak Istenük jeruzsálemi házának a javára. 17 Vásárolj ezért gondosan ezen a pénzen bikákat, kosokat és bárányokat meg a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatokhoz valót, és mutasd be azokat Istenetek házának az oltárán Jeruzsálemben. 18 A megmaradó ezüsttel és arannyal pedig azt tegyétek, amit Istenetek akarata szerint jónak láttok megtenni, te és testvéreid. 19 Az edényeket pedig, amelyeket átadnak neked Istened házának a használatára, add át Isten előtt Jeruzsálemben! 20 Istened házának egyéb szükségletét pedig, amelyet még fedezned kell, fedezd a királyi kincstárból! 21 Én, Artahsasztá király, parancsot adok minden kincstárnoknak a Folyamon túl: Mindazt pontosan teljesítsétek, amit kér tőletek Ezsdrás pap, aki a menny Istenének törvényében jártas írástudó: 22 ezüstöt száz talentumig, búzát száz kórig, bort száz batig, olajat száz batig, sót pedig akármennyit. 23 Mindent pontosan teljesíteni kell a menny Istenének parancsából a menny Istene házának javára, hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak az országára. 24 Tudatjuk még veletek, hogy a papokra, lévitákra, énekesekre, kapuőrökre, templomszolgákra és az Isten házának munkásaira senkinek se legyen szabad adót, beszolgáltatást vagy vámot kivetnie. 25 Te pedig, Ezsdrás, Istenednek benned levő bölcsessége szerint rendelj ítélőbírákat, hogy ők bíráskodjanak az egész Folyamon túli nép felett, mindazok felett, akik ismerik Istened törvényeit. Aki pedig nem ismeri, azt tanítsátok meg rá! 26 Mindazokra, akik nem teljesítik Istened és a király törvényét, pontosan szabják ki az ítéletet: vagy halált, vagy száműzetést, vagy pénzbüntetést, vagy börtönt!”
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
A perzsa király Ezsdrást „papnak” nevezte, majd „a menny Istenének törvényében tökéletesen jártas írástudó”-nak (12). Papi mivoltában a zsidó közösségen belüli tisztségét, a másikkal, zsidó szemmel pogánynak számító királyi udvarban betöltött hivatalát jelöli, amellyel közössége vallási ügyeinek mintegy az „előadója” volt. Kettős elismerés. Tegyünk meg mindent azért, hogy szolgálatunk a gyülekezet épülésére legyen, s eközben a keresztyén hittől távol lévők számára Isten beszédének értékrendjét képviseljük.
RÉ 171 RÉ21 313
Napi ének | 717 | Ó, hova visz az út
„… nevét nem törlöm ki…”
Jel 3,1–6
1 A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. 2 Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. 3 Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. 4 De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehér ruhában fognak járni velem együtt, mert méltók rá. 5 Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. 6 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(5) „… nevét nem törlöm ki…” (Jel 3,1–6)
Szárdisz gazdag város volt. Márpedig a gazdagok tudnak élni, tartja a mondás. De élnek-e valóban? Feltehetően a keresztyének is gazdag emberek közül kerültek ki. És ez a nevük: élsz. Krisztus azonban a gondtalan magakelletéssel szembeállítja a tényt: halott vagy. A gyülekezet élettelen (alszik): elfeledte hogyan kapta Krisztus ismeretét és nem törődik azokkal, akik a halált kockáztatják Krisztusért (3). Holott éberen őrködnie kellene (3), ezért kapta a békeiidőket. Az éjszakai órán hazatérő gazda példázata inti őket: virrasszanak hűséggel (vö. Mt 24,45). Imádkozzunk az üldözöttekért, békítsük a viszálykodókat! De még a hivalgó, ám halott (alvó) gyülekezetben is vannak néhányan, akik tiszták maradtak (4); az ő hűségük nyitja meg a szép ígéretet: az győz, aki megvallja Krisztus nevét. És annak nevét Krisztus nem törli ki az élet könyvéből. Minket a hírnevesek, a celebek vonzanak. Könnyen elmegyünk a szerény, háttérbe húzódó testvérek mellett, talán a nevüket sem tudjuk. De Krisztus tudja, és már rég feljegyezte nevüket mennyei dicsőségre (5). Az emberek dicsérete füst és pára, Krisztus bizonysága rólunk: örök élet.